Mitikus állatok c. könyv bevezetője
Ez azt jelenti, hogy őseink többet éreztek, tudtak az állatokkal kapcsolatban, mintsem néhány más nép, avagy manapság mi gondolunk felőlük. Ezt a magasabb fogalomszintet jól kifejezi a latin animal szó is, szemben a Best, besto, bestia stb. elnevezésekkel. A „lelkesek” közelebb állnak az emberhez, mint a csupán bestiák, azaz oktalan állatok.
Ez a segíteni tudás, és segítségül hívhatóság tudatalattinkban megőrződött, hiszen sok természeti nép hív segítségül állatszellemeket, és rendelkezik totemállattal. Egyes néptörzsek tagjai – például indiánok – még mai napig is a férfivá avatási szertartás keretében segítő~, védőszellemet, általában valamilyen totemállatot választanak, illetve az állat szelleme siet az ifjú ember segítségére. Legtöbbször sas, jaguár, medve.
Minden nép vallásában megfigyelhető, hogy a legfőbb isteneknek állati jellemzőket tulajdonítanak, vagy állati alakban ábrázolják őket. Főként a törzsfőnökökre vonatkozik, hogy mai hit szerint is emberek állattá, például jaguárrá változhatnak.
A misztérium jelentése becsukni, amely az ajakra, és szemre vonatkozik, de nem azt jelenti, hogy titokról lenne szó, ezért ne beszéljünk valamiről, hanem inkább titokzatos dolgokról, amelyek szavakba foglalhatatlan transzcendens élmények, ezért nem tudunk róla beszélni, és nem láthatunk a dolgok mélyére.
Tehát a régiek mítoszai is nagyon-nagyon régi időkig nyúlhattak vissza, talán értelmüket már nem láthatták át, de megőrizték a titokzatos üzenetet, a titkos tudást. Mostanában fejtjük meg a régi tudás morzsáit, amelyek népmeséinkbe, legendákba, szimbólumokba vannak kódolva.
Az ember szimbólumalkotó hajlamával, tudattalanul szimbólumokká alakítja a tárgyakat vagy formákat, ezáltal igen jelentős pszichológiai fontossággal ruházva fel őket.
Őseink mindazokat a szimbólumokat megőrizték, amelyek számukra jelentéssel bírtak, vagy amelyek egyszerűen vonzották őket. .. Ebben sajátos motívum, hogy vannak ezek között olyanok, amelyeket az emberiség univerzálisan szentnek vagy titokzatosnak tekintett.”
A mítosz ezeknek a szimbólumoknak szóbeli rendszere, míg a rítus a tárgyi és cselekvésbeli szimbólumok rendszere.
Jó kezekbe tették őseink a titokzatos tudást, amikor mesékbe öntötték, azaz gyermekeinkre bízták azt. A gyermekek – akinek van, tudja miről beszélek – ragaszkodnak az először hallott meseszöveghez, és az rögződik emlékezetükben, és úgy adják tovább generációkon keresztül. Próbáltam – a gyermekek szókincsét bővítendő – más-más szavakkal elmesélni ugyanazt a történetet, de heves ellenállásba ütköztem. Most már tudom, hogy ennek milyen jelentősége van.
Nemcsak meséinkben, legendáinkban, mítoszainkban, de ábrázolásokban is fennmaradt valami ebből a mágikus tudásból. A mágia a természet magasabb szintű ismeretét jelenti, a beavatottak és tanítványaik a mágusok. Én is ebben az értelemben használom a mágia szót.
Az itt talált képek első ránézésre vadászvarázslásra utalnak. Azonban a legérdekesebb rajzokban valami sokkal rejtélyesebb dolog lehet. Láthatók keveréklények, félig emberi- félig állati alakok, vagy állati bőrbe öltözött alakok, illetve táncoló lények agancsokkal, lófejjel, vagy éppen medvemancsokkal.
Az ábrázolásokon és a mitológiában is sűrűn fordulnak elő „mesebeli”, vagy „képzeletszülte” lények, akik nem is biztos, hogy mesebeliek, és csak a képzelet szülöttei, hanem nagy valószínűséggel oly régre nyúlik vissza az eredetük, amikor élhettek a valóságban ilyenek.
Hogyan? Talán csak manapság tűnik furcsának alakjuk, hiszen a hasonlóak már kihaltak, például -egy merész elmélet, miszerint - nagyon ősi génpiszka balsikerült „eredményei” lehettek, avagy szintén a nagyon távoli múltba vesző kor nukleáris katasztrófájának a mutánsai, szörnyszülöttei.
4. ábra: Szkíta aranyhal a rejtélyes állatjelekkel.
A farokuszony-részen galambot, és kosokat látunk, a hasa alatt halakat és tritonszerű lényt, a hal hátán szarvast, lovat, és talán oroszlánt, a szeme környéke polipra emlékeztet. (… és még amit nem vettem észre.)
Apropó, szarvak! Rudolf Steiner szerint a szarv rendkívül titokzatos valami: a kozmikus éterből kialakuló étertest, mintegy „megszarusodott”, megsűrűsödött új „orgánjait”, a szerv-eket a misztériumokban szarv-aknak nevezték. A magyar nyelv a szarv-szerv szavakban megőrizte ezt a különös kapcsolatot. A „szarvasság” tehát mindig valamilyen éteriség kifejezője.
Az ősibb androgün jelleg után a fizikai kétneműség lépett a világba, ami a fejekhez tartozó szarv kettőződését vonta maga után. Ez az elképzelés azt jelentené, hogy az egyszarvú – monokerosz, unikornis – sokkal ősibb állat, mint azt gondolnánk, és mint a később megjelent kétszarvú (bika, szarvas, kos, bak) állatok.
A szarvaknak önállóan is sokrétű szimbólumhordozó tulajdonságuk van. Ilyenek a férfierő, a spirituális és fizikai erő, a királyság, életerő, termékenység, győzelem, hódítás, fenyegetés, és erőszak. Ebből erednek a különböző fejfedőkön a szarv díszítések, jelvények szokásai, például a tülkökkel, agancsokkal díszített harci sisakok, akkád, görög, germán, kelta, viking népeknél, vagy a sámánok agancsos koronái.
A szólás, hogy ”letöri a szarvát” azt jelenti, hogy elveszi a teremtőerejét.
Az állatoknak más részei is hordozhatnak önállóan szimbólumtartalmakat.
Itt van mindjárt a tojás. A tojáshoz az emberiség kezdetei óta misztikus képzettársítások kötődnek. Az egyiptomi Ré Napisten tojásból született, a hindu hagyomány szerint Brahma egy arany világtojásból kelt ki. A régi kínaiak hite szerint is a kozmikus tojásból jött világra az első élőlény. A Kalevala világteremtési modelljében a kacsatojás játszik szerepet, a finn mitológia teremtő istennőjének, Ilmaternek pedig sastojással gyűlik meg a baja, és annak összetörése vezet a világ kialakulásához. A görög mitológiában az egész világegyetem valaha az úgynevezett orfikus őstojás volt. A tojás a termékenység és az új születésének ősi szimbóluma. A feltámadás szimbóluma és használták a gonosz elleni talizmánként is. Az egyiptomi hieroglifákban a tojás a lehetőséget, a hatóképességet jelenti.
A madarak tolla szintén különleges szimbólum, az isteni erő megjelenési formája, összekötő kapocs a természet olyan sajátos tartományaihoz, mint az állatok, az angyalok és a tündérek világa. A madártoll leglényegesebb jellemzője a könnyűség, a madár szinte magától emelkedik a levegőbe. Sok mondában fordul elő, hogy aki madárruhát visel, repülni tud, vagy át tud változni az adott madárrá. Például a hollóvá, vagy hattyúvá változott leányok a mesékben. Az indiánok tollainak mindegyike valamilyen haditettre emlékeztető funkcióval is bírt.
A fehérfejű rétisas fehér tolla a „Vajákos Nagyanya” varázserejével bír, szent dolog. Az indiánok auratisztításra használják.
Ezáltal valamely állat, amelyiknek különleges szeme van, - pl. sólyom, vagy macska - többlet szimbólumtartalmat nyerhet. Ezek megjelennek a szakrális képzőművészetben és ezoterikus szimbolikában is.
Az egyiptomiaknál Hórusz szemét jelképező ’udzsat-szem’ mágikus célokat szolgált. (udzsat = ép, egészséges) Gyakran az istenek és a szent állatok is viselték amulettként. A szent macskák szobrainak nyakában látható udzsat-szemek a mágikus védelem mellett az állatnak a Naphoz és a Holdhoz fűződő bensőséges viszonyát is kifejezésre juttatják.
Az amulett a latin elhárítani szóból ered, és mágikus védőeszközt jelent a démonok ellen, vagy a rossz elhárítására. A talizmán görögül megszentelt tárgyat jelent, amely szerencsét hoz.
Érdekes megfeleltetést találhatunk az egyiptomi halotti szertartások szervállatai, valamint az ősi kínai szerv-állat kapcsolatok között.
A balzsamozás során a különböző belső szerveket kanópuszokba helyezték, melyet egy-egy állat-isten felügyelt. Így a tüdőre Pávián, a gyomorra és belek egy részére Bika, az alsó bélszakaszra Sólyom, a májra Ember vigyázott. A sírkamrákban a Pávián-kanópuszt északra, a Bikát keletre, a Sólymot nyugatra, az Embert délre helyezték.
A kínaiak védő állatszellemei a még élő ember belső szerveit, annak működését felügyelik. Így a tüdő energiájának felelőse a fehér Tigris, egyben a nyugati égtájat, és a Fém őselemet is jelenti. A Máj és Epehólyag védőszelleme a „sárkány fényessége”, sokszor kígyó és teknős hibridjeként is ábrázolják, egyben a keleti irányt, és a Fa őselemet jelképezi. A szív, az érrendszer és vékonybelek felelőse a skarlátvörös madár, mely a déli irányt és a Tűz őselemet is jelenti. A gyomor, a lép és hasnyálmirigy felelőse a főnixmadár, a nagy átalakító. Mivel hamuvá égeti magát, a Föld őselem és a középpont jelképe.
A vese és húgyhólyag szerveinek auráját a kétfejű fekete szarvas felügyeli, és egyben az északi irány és a Víz őselem szimbóluma is.
Az ábra felső részén látható kua-jel a mennydörgést, a dühöt, haragot jelenti, és valóban a máj felelős ezen indulatainkért.
- A Csendes óceán partján a legendák szerint a holló teremtette az életet és a rendet, elrabolta a Napot és a Holdat egy ellenséges szellemtől. Megszerezte és elhelyezte az égen. Később ivóvizet is szerzett, a folyókat halakkal és víziállatokkal népesítette be.
- Egy indián történet szerint a fecske ellopta a tüzet a Napból, és farktollain tartva lehozta az embereknek a földre.
- Az amerikai indiánok mitológiájában a pulyka szerepet játszott a világ teremtésében és megmutatta az embereknek, hogyan lehet gabonát termelni és miként űzhetik el a gonosz szellemeket.
- A babiloni teremtéstörténet szerint az istenek, akiket Tiamut-Anyaistennő az élet vízéből teremtett, addig nem keltek életre, míg a delfin elő nem hívta őket.
- A róka Perzsiában szent állat, mert a holtakat átsegítette a mennybe.
- A nyugat-szudáni mandingók totemállattól származtatják magukat, hitük szerint a halál után lelkük a megfelelő állatba költözik, ezt az állatfajt szigorú szabályok, tabuk óvják.
- A közép-afrikai őserdei növénytermesztők nem az embert, hanem csak a titokzatos mágikus erőt származtatják totemállattól. Először a nemzetség őse kapta a manát, tőle pedig a mindenkori legidősebb nemzetségfő örökli.
- Amerikában, az északnyugati partvidék törzseinél található a totemhit, ahol a nemzetség tagjai mitikus állatőstől származtatják magukat. A totemizmussal hozható kapcsolatba az egyéni védőszellemek tisztelete is.
- Egy afrikai mítosz szerint egy párduc szerzett ivóvizet a hegyektől ordításával, azóta is mennydörgésnek hiszik a párduc üvöltését.
- A kalina indiánok hite szerint mindent Amana kígyó-istennő hozott a világra. Lakóhelye az ég vize. Nemcsak teremtő, hanem a vizek istennője is.
- Az indiánok szerint a Harkály a föld mélyéből kiszabadította az embereket és megtanította őket a vadászatra, földművelésre és a zeneszerszámok használatára.
- Észak-Amerika legelterjedtebb teremtő figurája a Búvármadár. Lemerült a tengerbe, iszapot hozott fel. Ebből keletkezett a Föld. A Földet egy óriás Teknős tartja a hátán.
- Az irokéz mondákban a Nap birodalmából egy bölcs Varjú érkezett a földre, ő hozta a kukoricát az embereknek.
- A maja mitológiában négy óriás jaguáristen tartja az égboltot. Tollaskígyó teremtette a világot, a növényeket, állatokat, és kukoricaliszt-tésztából a maják őseit.
- Az azték Kutya-isten a holtak földjéről hozott emberi csontból újrateremti az egyszer elpusztult emberiséget.
- Melanézia őslakói szerint az emberek ősei kígyók és krokodilok voltak.
- Egyiptomban Kosisten agyagból formázza az embereket, Béka-istennő lehel beléjük életet.
- Kínában Nu-Va kígyólábú teremtő istennő agyagból formázta az embereket.
Az állatok jelentéstartalmát erősen befolyásolhatja a színük.
A fehér a spirituális védelem színe. A fehérben minden más szín, minden fentről jött erő megtalálható, így a kozmikus teljesség jelképe. A teljesség, az egyesítés, az összefogás, az egyenrangúság kifejezője. A fehér haj miatt is az öregkor, az ősz haj, mely már az összes "színt", az élet összes állomását végigjárta, tapasztalataiban egyesül, fehérré válik, mindezt képviseli. Régen a gyász színe is a fehér volt, és ma is az a halotti lepel színe. Az utolsó szín, az egyik létformából a másikba való átmenet segítő színe. A halálközeli élmények fehér, vakító fénye, a bölcsesség világossága, mind a fehér színhez kötődik.
A hóesés színe, a hóka ló, a fehér ló, mely csak fejedelmeket illetett, csak azok járhattak vele, a fehér áldozati lovak, a Fehérló Istenanya, és a szent táltos fehér ruhája mindez a jelentés belesűrűsödik a fehér színű állatok szimbólumába. A fehér kígyó a fényőrző, a fehér elefánt a hindu istenek hátasa, a fehér sólyom a világítás, fényesség, tisztaság, és spirituális őrzés jelképe. Az égieknek fehér állatokat áldoztak.
A sárga szín a sár, azaz Nap, azaz arany színt jelenti régebben sáraranynak is nevezték, azaz sárga-arany színt jelképezett. A Napnak az általános tulajdonságát jellemzi, a felkelő és lenyugvó naphoz inkább a vörös szín, a déli naphoz a vakító fehér, a többi állomáshoz a sárga-arany szín kapcsolódik. Az aranyszőrű paripa, ~bárány, aranysárkány, stb. a Nappal való jó kapcsolatot, az értékes tulajdonságokat jelzik. Aranymadár, aranyszarvas, stb. Napállatok.
A kundalini színe vörös, ezért az őserőhöz, ősenergiához is kapcsolható szín.
Az őselemek és égtájak lelkesei
Az őselemek sajátos erők, varázserők szimbólumai. Archetipikus energiák hordozói.
A TŰZ-elem a déli égtájhoz kapcsolható, a teremtés varázsereje, a Nap teremtőereje, az élet, a halál és az újjászületés kapcsolódik hozzá. A TŰZ rombol és teremt, a salakot elégeti és felszínre kerül az arany. Így a lelki nemesedés, a jobbá válás szimbóluma. A TŰZ elemhez tartozó lelkesek legfontosabbja a főnixmadár, és általában a tűzmadarak. De ide tartozik minden más Nap-állat, a sólyom, a páva, az oroszlán, a méh is.
A VÍZ-őselem égtája a nyugat. Az alakváltozás varázserőit hordozza, az alkalmazkodást tanítja. A Víz-őselemhez tartozik az intuíció, az álmok, belső képzelet, belső utazások. A VÍZ-elem lelkesei a vízben élő állatok, a hüllők, és a vízparton élők, a vízben vadászók is. Kígyók, békák, sárkányok egyik fajtája, víziló, krokodil, halak, gázlómadarak is, valamint a víziemlősök, a bálna, a delfin.
A FÖLD-őselem az északi égtájjal is kapcsolatos. A megvalósítás varázserőit hordozza, a lehetőségek kihasználásának tanítása a feladata. A szellemi energiákat a földi szintre segít vinni, azaz segít megvalósítani elképzeléseinket. Föld-állatok általában a talajon, vagy talajban élők, a háziállatok is. Legfontosabb képviselője a Bika. A pulyka, a szarvas, patkány, egér, teknős, stb.
A LEVEGŐ-őselem a keleti égtájhoz tartozik. Tisztánlátás és jövendölés, varázserő a sajátságai. Az összefüggések felismerését és felelősségét tanítja. Kreativitás, ihlet, magasabb tudati szint elérése, bölcsesség és intuíció amiket általuk nyerhetünk. A Levegő-lelkesek általában a madarak, - kivéve a Nap-madarakat - illetve a levegőben élők, ott vadászók.
Más hozzárendeléseket is ismerünk. A dél-tűzhöz az Oroszlánt, a kelet-levegőhöz a Sast, az észak-vízhez az embert, a nyugat-földhöz a Bikát, vagy Ökröt rendelték. Például az evangelisták négyszögére gondolhatunk.
A távol-keleti szimbolikában a nyugat-fém-Tigris, észak-víz-Kígyó, kelet-fa-Sárkány, dél-tűz-főnix hozzárendeléseket találhatjuk.
A kínai mágikus állattan négy természetfeletti teremtménye a sárkány, a főnix, az egyszarvú és a teknőc. Három közülük ott található a hagyományos kínai égtájábrázolásokon, amelyeken a teknőc köré tekeredő kígyó jelképezi az északi irányt, és a vizet, a telet; a kék sárkány a keleti irányt, és a tavaszt,; a vörös főnix a déli irányt és a nyarat, a tüzet; a fehér tigris pedig a nyugati irányt és az őszt.
Krokodil, Szél, Ház, Mókus, Kígyó, Halál, Szarvas, Nyúl, Víz, Kutya, Majom, Fű, Nád, Jaguár, Sas, Keselyű, Földrengés, Kőkés, Eső és Virág.
a bivaly, a tigris, a nyúl, melyet olykor a macska helyettesít, a sárkány, a kígyó, a ló, a bak, a majom, a kakas, a kutya és a disznó.
A legenda szerint, amikor Buddha a végső megszabadulást várta, minden állattal szeretett volna találkozni, hogy megáldja azokat, de csupán tizenkettő ment el.
Ezt értékelve az Áldott Nevű a tizenkét éves ciklus éveit tiszteletből róluk nevezte el, abban a sorrendben, amelyben megjelentek előtte.
Állatok jelképezik a különböző elképzelésekben a világ szintjeit. Az alvilágot rendszerint sárkány, vagy kígyó, az égi világot valamilyen madár, általában sas, vagy sólyom képviseli, a kettőt összeköti a világfa, mely a földből az égig ér, a mesebeli égigérő fa. Ezt vagy állat helyettesíti, pl. szarvas, vagy az állatok laknak a fa ágai között. Előbbi esetben az állatős az embereket jelenti, és a szarvas képviseli az összekötő kapcsot Ég és Föld között, Alvilág és Felső világ között.
Alább egy példa a hunok világfájáról. A csúcson az Egek Ura, akit Sólyom jelképez. A világfa bal oldali ágai fentről lefelé haladva: a legfelső ágon a Hold birodalma található, itt laknak a Holdat jelképező mitikus táltosállatok. A Holdat jelképező Ősanya, a Boldogasszony. A felső ágakon a meghalt emberek lelkei és a megszületendő emberek lelkei madár formában éltek.
A világfa földi részén helyezkedett el a föld élővilága, az emberek, az állatok, a madarak, a növények.Az állatokat, illetve bizonyos részüket jóslásra is használták. A legismertebbek az augurok, azaz madárjósok voltak. Az etruszk, majd az ő nyomdokaikban járó római augurok, egy mágikus kör közepén helyezkedtek el. Azt a területet, amelyet a madárjóslás céljára rituálisan elkülönítettek, „szent helynek”, azaz „templumnak” nevezték.
Akkoriban szinte semmit nem tettek az augurok megkérdezése nélkül. Egy szertartás keretében került sor a madarak megfigyelésére. A megjelent fajok, számuk, röptük, stb. alapján próbáltak meg választ kapni a kérdésükre. Legemlékezetesebb a Róma alapításának esete, amikor az ikerpár közül Romulusnak jelent meg több számú keselyű, így ő lett a város alapítója.
Az állatokkal való véletlen találkozás alapján is jósolhattak, (apantomancia) ennek ma is élő csökevénye, ha fekete macska keresztezi az utunkat, az nem jelent feltétlenül szerencsét.
Az indiánok annak az állatnak a nevét kapták meg, amelynek egy példányát születésük után anyjuk először megpillantotta. Galambot, pávát, vörösbegyet, fecskét vagy harkályt látni szerencsés jel. Ha a halak jobban harapnak, a fecskék alacsonyan szállnak, az a közelgő eső jele.
A hüllőkkel való találkozás általában rosszat jelent, kivéve a teknőst. Arábiában kedvező jel tevével, vagy szamárral találkozni a megszokottól eltérő módon.
A hal az idők kezdete óta nagy jelentőséggel bíró szimbólum, melyet „ősanyaként” szoktak tisztelni. Az ókori görögöknél a hal és az anyaméh egymás szinonimájává vált, s a görög mitológiában több ízben egymással összefüggésben nyer említést a termékenység és a hal. A régi kelták szerint, ha egy nő halat evett, azzal elősegítette, hogy méhében új élet foganjon.
Angliában még az 1500-as években élt az a szokás, hogy ha egy farmon elpusztult egy ló, a gazda kiakasztotta az állat patáit a házban, hogy távol tartsa a gonosz erőket. Ebből ma annyi maradt, hogy a lópatkót akasztják a kapura, vagy a pajta falára.
személyNeveink
Állatős hitből származhatnak nagyszámú személyneveink, melyeket megpróbálunk alább felvázolni:
Sok nevünk már latin, görög, héber közvetítéssel élte túl az évszázadokat, de sok eredeti, ősi magyar nevünk maradt fenn.
Ágnes nevünk bárányt jelent, a Ráchel anyajuhot.
Orsolya, Ursula neve medve, Wolfgang farkas, de él a magyar Farkas személynév is, erős, szívós jelentéssel. Apafarkast jelent az Agmánd, és Ogmánd személynév.
Oroszlán nevéből kapjuk a Leót, és Arszlánt.
A fiúnevek közül Bars párducot, Csongor vadászmadarat, Hont kutyabarátot, Karsa sólymot, Torontál kis sólymot, Zsombor bölényt, Ákos tüzes kost, Kaplony tigrist, Bese kányát, Laborc hős párducot, Szörény kis mormotát jelent.
A női nevek között találjuk Gerle-szeretőt, Géda-gidácskát, és Gillikét, aki érti a madarak szavát.
Cinke, Pintyőke, Őzike, Bárányka, Bogárka, Csalogány, Evetke, Fóka, Fülemüle, Fürjecske, Galamb, Gilice, Hattyú, Madárka, Méhecske, Mellitta, Páva, Pille, Pillangó, Pintyő Tengelic, Sólymocska ősi leánynevek.
Harkály, Holló, Kacsahozó, Kerecsen, Ordas, Sólyom ősi férfinevek.
Láthatjuk, mennyire áthatják a lelkesek-állatok mindennapjainkat, főleg őseink mindennapjait.
Mi egy kissé elfelejtkeztünk róluk, nem tekintjük egyenrangúnak, szeretett testvérnek őket. Pedig nyugodtan mondhatjuk bármelyiküknek, hogy „Egy vérből valók vagyunk Te meg Én.”
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Ennyi szöveget Szerintetek ki a csuda olvas el?
Re: Kecskemét
(Gabilla magóc, 2016.01.23 07:20)Akinek van valami a két füle között, és gondolkodásra használja. Nem baj, ha neked nincs ott semmi, de legalább ne reklámozd.
Murokland.mindenkilapja.hu
(F.Katalin, 2008.09.30 23:06)Lenyűgöző! Itt minden együtt van, ami valaha is érdekelt.Mondanom sem kell, hogy valamennyi könyvét is nagyon szivesen olvasnám.Elnézést, máshol nem találtam helyet ( Vendékkönyv, levelezés ),hogy véleményem leirhassam. Minden elismerésem az öné, csodálatos és rendkivül hasznos dolgokkal foglalkozik! Őszinte tisztelettel:F.Katalin
Kecskemét
(Petra , 2016.01.22 19:27)